3. fejezet

Reggel halkan kisunnyogtam a szobából, nehogy felkeltsem Hyukie-t. A konyhában összefutottam Minnie-vel.
- Jó reggelt – köszöntött mosolyogva. Olyan frissnek és üdének tűnt, én ellenben úgy éreztem magam, mint egy rakás szar.
- Reggelt – vetettem oda, majd elvonszoltam magam a hűtőhöz. Ám pillanatokon belül széles mosoly ült ki arcomra, ahogy megláttam a velem szemben lévő polcon álló letakart tányért, amire a következő felirat volt tűzve: Reggeli Donghae-nak. Jó étvágyat!
Mégis van valami jó ebben a reggelben. Kivettem a hűtőből, levettem róla a fóliát, majd betettem a mikróba. Mikor a csengő hang jelezte, hogy készen van, kivettem, és letelepedtem vele az ebédlő asztalhoz. Ínycsiklandozó illatok szálldostak a levegőben. Bekaptam az első falatot, és majdnem elolvadtam. Egyszerűen fenséges volt.
El ne felejtsem majd megköszönni Wookienak – emlékeztettem magamat. - Biztos voltam benne, hogy ő lepett meg ezzel a finomsággal.
Annyira meg voltam babonázva a nagyszerű ízektől, hogy fel se tűnt mikor ült oda Sungmin az ebédlőasztalhoz. Mikor szembetaláltam magam vele, ijedtemben majdnem kiestek a pálcikák a kezemből.
- Ne haragudj, Hae. Nem akartalak megijeszteni.
- Semmi  baj Minnie, csak belefeledkeztem az ételbe. Wookie nagyon finomat főzött, mint mindig - mosolyogtam elégedetten.
- Wookie remek szakács! – dicsérte meg Minnie. A két fiúról tudtam, hogy nagyon jó barátok. Előtte is jóban voltak már, de a Sukira alatt barátkoztak össze igazán. Azóta pedig szinte elválaszthatatlanok voltak. Akárcsak mi, Hyukie-val.
A gondolat vigyort csalt arcomra. Ők biztosan nem annyira hülyék mikor együtt vannak, mint mi ketten.
- Hae? – integetett Sungmin egyszer csak az arcom előtt.
- Jaj, ne haragudj, elgondolkodtam – kértem tőle bocsánatot.
- Semmi baj – mosolygott rám édesen, amitől a szívverésem hirtelenjében félelmetes sebességre kapcsolt.
Csak nyugi. Lélegezz mélyeket – próbáltam nyugtatgatni magam.
- Jól vagy? – hajolt oda hozzám Minnie, arcán most aggodalom jeleit véltem felfedezni.
De, ami miatt viszont én aggódtam, az a közelsége volt. Így nehéz lesz megnyugodni.
- Igen. Nincs semmi baj. – Legalábbis igyekeztem ezt a látszatot kelteni.
Hogyan is tudnék Sungminnak valami olyat megmagyarázni, amit még én magam se értettem igazán.
- Megkóstolod? – toltam elé a tányért, igyekezvén elvonni magamról a figyelmet.
- Aha – bólintott.
Odanyújtottam neki a pálcikáimat. Ahogy elvette, ujjaink egy pillanatra egymáshoz értek, amitől apró bizsergés futott végig egész testemen. Még jó, hogy ültem, mert ha álltam volna, biztos hogy összebicsaklottak volna alattam a lábaim.
Nem értettem magamat. Miért érzek így? Mi változott meg? Hisz korábban is volt, hogy hozzáértem Sungminhoz. Korábban is mosolygott rám.
És különben is, ilyeneket normális esetben lány iránt érez egy férfi, és nem egy másik férfi iránt. Legfőképp nem a barátja iránt.
Egyre csak Minniet bámultam, és közben próbáltam megfejteni ezt az egészet.
- Valami baj van? Leettem magam?
Felém irányzott kérdése térített magamhoz elmélkedésemből. Pólóját nézegette éppen, gondolom a nem létező foltot kereste.
- Nem, nincs semmi.
- Csak mert olyan furcsán bámultál – nézett rám. Arckifejezése némi zavartságról árulkodott, én meg azt se tudtam mit csináljak kínomban. Ez annyira égő! Totál hülye vagyok!
- Bocs Minnie, nem aludtam túl jól az éjszaka. Mostanság valahogy furcsán érzem magam.
- Mert túl sokat vállalsz Hae! Pihenned kellene egy kicsit!
- Lehet – eresztettem meg egy fáradt félmosolyt.
- Ha hazaértünk, csinálok neked egy jó forró teát.
- Köszönöm Minnie.
Hálás voltam a törődéséért, de igazából amire most szükségem lett volna, az pár nap, távol mindentől.
- Ideje indulnunk.
Bólintottam, felálltam, és kivittem a tányért meg a pálcikákat a mosogatóba.
- Ne vezessek most inkább én? – kérdezte tőlem Minnie mialatt a kocsimhoz sétáltunk.
- Lehet jobb lenne.
Kinyújtotta felém a tenyerét, én meg beleejtettem a kocsi kulcsot. Beszálltunk az autóba, Sungmin indított, én pedig hátradőltem az ülésembe. Nem akartam semmire se gondolni, csak a motor halk, egyenletes hangjára összpontosítottam, minden mást kizártam magam körül.
Arra eszméltem, hogy valaki gyengéden a vállamat rázogatja.
- Hae, ébredj, megérkeztünk!
- Oh, elaludtam? – néztem körbe, kellett egy kis idő mire rájöttem hol is vagyok.
- Igen, te tényleg nagyon kimerült lehetsz. Nem lesz ez így jó – csóválta a fejét Sungmin.
- Most már minden rendben van. Jól érzem magam. Tényleg. – Próbáltam minél meggyőzőbb lenni, de Minnie még mindig elég kétkedve nézett rám. – Gyere, menjünk.
Kiszálltam az autóból, és elindultam befelé. Alighogy beértünk Go Hara jött felénk mosolyogva.
- Sziasztok srácok!
- Szia Go Hara!
- Szia!
- Mi újság? – villantotta elbűvölő mosolyát Sungminra.
Nem akartam megvárni míg kedélyesen társalogni kezdenek, inkább gyorsan elhúztam a csíkot.
- Bocsi, skacok, de nekem még beszélnem kell a rendezővel. Majd később találkozunk.
Bementem az öltözőmbe, és magamra zártam az ajtót.
Lee Donghae, ez így kurvára nem lesz jó! Ürítsd ki a fejed, hagyd a hülyeségeket, és koncentrálj a forgatásra! Sungmint meg felejtsd el! Ő csak egy jó barát, egy haver! Érted?
Két kezembe fogtam fejem, és leroskadtam a tükrös öltözőszekrény előtt álló székbe.
A francba! – túrtam idegesen hajamba. – Mégis mi van veled? Szedd össze magad! – mondogattam saját magamnak!
Mély levegőt vettem, aztán felálltam, majd átöltöztem a doramabeli karakterem ruhájába. Épp ki akartam nyitni az ajtót, mikor kopogtak. A sminkes volt az. Leültem a székre és hagytam, hogy tegye a dolgát. Nem sokkal később a fodrász is befutott. Mire készen lettek én se Lee Donghae voltam többé.
Akkor kezdődhet a forgatás! – indultam meg kifelé.

Magam is meglepődtem mennyire fegyelmezetten viselkedtem a nap hátralévő részében. Minnie-val kapcsolatosan se voltak furcsa gondolataim.

- Egy kis figyelmet kérnék - szólalt meg a forgatás végén a rendező. - Úgy készüljön mindenki, hogy a hétvégén a helyekben fogunk forgatni. Péntek délután indulunk, és vasárnap este jövünk haza. Legalábbis nagyon remélem, hogy megleszünk két nap alatt. Meleg ruhát mindenki hozzon magával.
- A snowboardomat hozhatom? - érdeklődött az egyik asszisztens.
- Nem hiszem, hogy lesz időd rá, egész nap forgatni fogunk.
A srác egy kicsit csalódottnak tűnt, de aztán hamar túltette magát.
Én viszont úgy gondoltam, hogy egy kis hegyi levegő csak jót fog tenni nekem.
- Akkor holnap találkozunk - köszönt el tőlünk a rendező.
Kimentem a kocsihoz, de most nem vártam Sungminra, biztos Go Harával megy majd. Beszálltam, és indítottam. Ahogy kiálltam, és elindultam ki a parkolóból, egy döbbent arcú Sungmin mellett hajtottam el. Gyorsan a fékre léptem, és vártam míg Minnie odaér a kocsihoz.
- Hé, miért akartál nélkülem elmenni? - kérdezte csodálkozva miután kinyitotta a kocsiajtót.
- Ne haragudj, azt hittem Go Harával akarsz menni.
- Már miért akarnék vele menni? - Sungmin most még értetlenebbül nézett rám, mint az előbb.
- Hát mostanában annyi időt töltötök együtt - hebegtem zavartan.
Most kérdezzek rá, hogy járnak-e? Nincs hozzá semmi közöm.
- Igen, jó fej csaj, sok közös van bennünk, de ennyi. Szóval akkor hazaviszel? - vigyorgott rám.
- Persze, szállj be.
Hazafelé nem nagyon beszélgettünk. Én leginkább azon járattam az agyam, hogy sikerül mostanában mindig ilyen hülyét csinálni magamból.
Amint hazaértem, beálltam a zuhany alá, és hagytam hogy a meleg víz végig folyjon testemen. Legalább egy fél órán át élveztem a kellemes vízcseppeket, aztán teljesen felfrissülve léptem ki a zuhanyfülkéből.
Megtörölköztem, majd visszamentem a szobámba. Lerogytam az ágyamra, és elővettem egy könyvet. Fáradt voltam, de álmos még nem, jó lesz egy kicsit olvasni. Pár oldalig jutottam mikor kopogtak az ajtón.
- Szabad - kiabáltam ki.
Az ajtó kinyílt és Sungmin lépett be a szobába.
- Nem akarlak zavarni, csak hoztam egy csésze meleg teát.
- Köszönöm szépen - raktam le a könyvemet, és ültem fel ágyamban.
Minnie odajött hozzám, majd odanyújtotta a csészét.
- Te nem iszol kérdeztem? - majd fújogatni kezdtem a még gőzölgő italt.
- De. Az enyém kint van a konyhában.
- Miért nem hozod be a szobába. Nem olyan jó egyedül teázni. Persze csak ha van kedved hozzá. - Nem akartam erőszakos lenni.
- Szívesen. Akkor máris jövök.
Sungmin kiment a szobából, majd fél perc múlva vissza is jött, kezében egy ugyanolyan csészével mint az enyém. Leült mellém az ágyra, és ő is fújdogálni kezdte a teáját.
- Mit szólsz a hétvégi kirándulásunkhoz? - próbáltam beszélgetést kezdeményezni.
- Hae, az nem kirándulás, hanem munka - nevette el magát.
- Tudom, de azért remélem lesz egy kis időnk szórakozni is.
- Hát szerintem ne nagyon reménykedj benne.
- Kár - kortyoltam bele a teámba.
- Neked jót is tenne egy kis pihenés. Elmehetnél oda forgatás utána, ha tetszik majd a hely.
- Hmm, ez egész jó ötlet. De egyedül unalmas.
- Hát, ha nem bánod, és szívesen elkísérlek.
- Ez nagyszerű ötlet, nagyon örülnék neki. Kösz, Minnie.
- Szívesen.
Megittuk a maradék teánkat, aztán Sungmin elbúcsúzott. Korán kellett kelnünk holnap is, ideje volt lefeküdnünk. Bebújtam a paplan alá, és bárhol is volt Hyukie, reméltem, ha hazaér nem csap nagy zajt.
Nem tudom, hogy a tea hatása volt-e, vagy a Minnie-val való beszélgetésé, de rég nem aludtam ilyen jól.

2. fejezet

Másnap a forgatás különösebb probléma nélkül zajlott. Úgy tűnt Minnie is megbékélt, már nem volt ellenséges velem. Legalábbis nem adott hangot neki és a szokásos módon viselkedett velem szemben. A forgatás befejeztével szokás szerint kocsimnak dőlve vártam Minniet, de ezúttal nem egyedül jött, Goo Hara is vele volt.
- Bocsi Hae, de ma nem megyek veled haza – vetette oda félvállról.
- Értem, és megkérdezhetem miért?
- Mert elviszem Goo Harat vacsorázni.
- Oké, akkor jó szórakozást nektek – intettem oda, majd beültem a kocsimba. Ezt mondhattad volna előbb is, dühöngtem magamban miközben sebességbe tettem az autót, akkor nem várok rád feleslegesen. Kifaroltam a parkolóból és elhajtottam  talán egy kissé gyorsabban is a kelleténél. Miután hazaértem rávetettem magam az ágyamra, a fejem oldalt lelógattam, és csak bámultam a plafont. Igazából semmihez se volt kedvem.  Unatkoztam, és valahogy furcsa érzésem támadt. „Szenvedéseim bugyrából” egy halk kopogás szakított ki.
- Tessék! – szóltam ki, mire Wookie dugta be a fejét az ajtón.
- Szia. Raktam el neked vacsorát, gondoltam éhes leszel mikor hazajössz – mosolygott rám.
Fél másodperc alatt ülő helyzetbe tornáztam fel magam.
- Köszi Wookie, életet mentettél – villantottam rá egy hatalmas mosolyt.
- Ugyan már! – legyintett zavartan jobb kezével miközben a füle tövéig elpirult.
Imádtam a srácot, Wookie valahogy mindig jobb kedvre tudott deríteni. Nemcsak a fantasztikusan finom főztjei miatt, hanem volt valami a személyiségében, nem tudom meghatározni  pontosan mi is az, de a közelében mindig teljesen meg tudtam nyugodni.
- Gyere megmelegítem neked. Amúgy Minnie hol van? – érdeklődött mialatt kibaktattunk a konyhába – neki is akartam szólni, de nem találtam sehol.
- Elvitte Goo Harat vacsorázni – vetettem oda csak úgy mellékesen. Magam se értettem miért zavar ez engem ennyire!
Wookie szája cinkos mosolyra húzódott.
- Ebből még lesz valami.
- Ki tudja – vontam meg a vállam, hanyagoljuk már a témát, fohászkodtam magamban.
Szerencsére a tészta végre elég meleg lett, így Wookie tálalt és nekikezdhettem az evésnek.
Mmm fenséges, ha Wookie nő lenne azonnal elvenném feleségül. Elkuncogtam magam a gondolatra.
- Mi az? – érdeklődött kíváncsian Wookie?
- Semmi-semmi – hárítottam zavartan.
Úgy tett mint aki megsértődött, de Wookie az a fajta srác volt, aki senkire se tudott hosszabb ideig haragudni.
- Isteni finomat főztél Wookie. Köszönöm.
- Igazán? Szívesen! – láttam rajta mennyire jól esik neki a dicsértem.
Csak bólogattam és tömtem magamba a tésztát. Miután végeztem még egyszer megköszöntem Wookie-nak aztán visszamentem a szobámba, ekkora már Hyukie is megérkezett.
- Szia. Mi újság? – köszöntöttem.
- Csak a szokásos. Nálad? Forgatás hogy megy?
- Jól. Élvezem ezt a figurát. 
- És Minnie-nek?
A plafonra emeltem a tekintettem, miközben szemeim forgattam, miért kérdez ma mindenki Minnie-ről!  Nagy levegőt vettem.
- Biztos ő is élvezi, de miért nem kérdezed meg őt, én honnan a francból tudjam – hangom kissé idegesebben csengett mint szerettem volna. Mégis mi a franc bajom van nekem, csodálkoztam saját viselkedésemen.
- Jól van na, nem kell mindjárt leharapni a fejem – morgolódott Hyukie.
- Bocsi Hyuk egy kicsit elegem van ma – mentegetőztem – nem lépünk le valahova?
- Mire gondoltál?
- Lenézhetnénk valamelyik klubba.
- Végül is miért ne, nekem se árt egy kis lazítás.
Összekészülődtünk aztán elindultunk az egyik helyi menő klubba. Ismertem már a kidobófiút így nem kellett végig várni az öt kilométeres sort, hanem egyenest mehettünk be. Rögtön a bárpulthoz mentünk és rendeltünk valami italt, illetve csak én, Hyukie ugyanis gyümölcslevet kért, de végül nagy nehezen sikerült rávennem, hogy legalább egy sört megigyon velem. Egy húzásra felhajtottam az italom.
- Na hajrá – azzal megindultam a táncparkett felé. Általában könnyen szereztem csajt. Szerettem ez a helyet, az itteni csajok a felső tízezerhez tartoztak, laza erkölccsel és ritka rossz emlékezőtehetséggel megáldva, már ami az előző éjszakai partnerüket illeti. Gazdagságuk és befolyásosságuk révén, nem estek hanyatt egy idoltól, és nem néztek rád könnyes szemekkel mikor elhúztál, közölve, hogy ennyi volt. Sőt igazából ők se akartak többet egy éjszakánál. Így ez mindenkinek kényelmes volt. A klubnak privát szobái is voltak, úgyhogy még csak a helyiséget sem kellett elhagynod egy kis örömért. Táncoltam egy kicsit, de valahogy a csajozáshoz se volt most kedvem. Visszamentem a bárpulthoz, ahol Hyukie még mindig a sörét itta.
- Na mi a helyzet? – kérdezte.
- Van néhány dögös csaj – adtam a lazát.
- Helyben vagyunk – mondta megvetően.
- Csak nem vagy féltékeny? – kérdeztem, miközben átkaroltam a derekát, de ő abban a pillanatban el is tolt magától.
- Tudod jól, hogy nem erről van szó! – csattant fel, szemeiben láttam az undort, amit irántam érzett.
Ha őszinte akartam lenni magammal szemben, Hyukie-nak teljes mértékben igaza volt. Fel kéne végre nőnöm, és egy normális nővel egy normális kapcsolatot kialakítanom. De valahogy nem ment. Össze voltam zavarodva, és nem találtam a kiutat.
- Hae, ne haragudj, hogy az előbb úgy leteremtettelek –nézett rám Hyukie bocsánatkérően.
- Ugyan, semmi baj, igazad volt – nyugtattam meg.
- Menjünk?
Bólintottam, úgy se lenne semmi értelme maradni. A legjobb ha lefekszem és remélhetőleg holnapra jobban leszek, gondoltam én naivan, de az este tartogatott még meglepetést.  A ház előtt ugyanis belefutottunk Minnie-ba.  Hyukie lelkesen  üdvözölte.
- Szia Minnie. Na mi újság? Hogy sikerült a randid?
- Nagyon jól, de az nem ......
Na nem, én ezt nem akarom hallani. Nem vártam meg amíg Minnie befejezi a mondatot, beviharoztam az ajtón, lerúgtam magamról a cipőmet és bevágtam magam az ágyba.  Minnie meg az a csaj pfff. De miért is zavar engem, hogy Minnie kivel randizik, csodálkoztam magamon. Azért mert nem veled, hallottam egy aprócska hangot mélyen bennem. Nem, az nem lehet, nevettem, hisz Minnie-vel csapattársak vagyunk, évek óta barátok. Ez biztos valami tévedés. Én különben is a lányokat szeretem. De a kis hangocska ott bent újra megszólalt. Mérgemben hasra vágtam magam az ágyon,  fejemre húztam a takarót és próbáltam a lehető legmesszebbre száműzni azt az apró hangocskát. Nem sokkal később Hyukie is megjött. Úgy tettem mintha már aludnék, semmi kedvem nem volt megmagyarázni az előbbi jelenetet.  Remélem Hyukie holnapra elfelejti, sóhajtottam.

1. fejezet

 - És felvétel! – hallottam a rendező hangját. (Vágás!)
Ma van az első forgatási napom. Igyekszem a lehető legjobbat kihozni magamból. Amint elolvastam a sorozat forgatókönyvét, azonnal elvállaltam a szerepet. Tudtam, hogy ez nekem való. Tetszett a figurám sokszínűsége. Egy kicsit gonoszkodhattam is, most nem én voltam a jó fiú. Szerettem a színészkedést, jó érzés volt különböző típusú karakterek bőrébe bújni. Sokszor még hasonlóságokat is felfedeztem köztem és az eljátszandó szerep között. Ráadásul ebben a sorozatban együtt játszhattam az egyik csapattársammal Lee Sungmin-nal. Ja igen, ezt még nem is említettem. A Super Junior nevű formáció egyik tagja vagyok. Ha hallottál már a kpopról akkor rólunk is. Jelenleg 10-en vagyunk aktív tagok, Kibum ugyanis most teljes mértékben a színészetre koncentrál, Heechul pedig katona. Itthon nagyon sikeresek vagyunk, és most kezdünk külföldön is egyre ismertebbé válni. Hogy én milyen tapló vagyok, még be se mutatkoztam. A nevem Lee Donghae. És ez az én történetem.

- Ez vicces lesz – nevetett fel Goo Hara, aki a női főszerepet játszotta a sorozatban.
Kissé furcsán néztem a rendezőre, Minnie ki fog nyírni érte. És akkor még finoman fogalmaztam!
- Szóval akkor jól értettem, hogy Sungmin-nak erről egy szót se szólunk, hogy még élethűbb legyen ahogy meglepődik?
- Pontosan!
Én arra szavaztam inkább, hogy élethűen meg fog sértődni, ott hagy minket, és az aznapi forgatásnak lőttek. De hát a rendező szava szent. Akkor is ha hülyeség. Én meg majd győzzem hárítani a KyuMin és WookMin rajongók támadásait. Na köszönöm szépen! Felsóhajtottam. Akkor hajrá! Mivel nincs ismétlési lehetőségünk nem ronthatunk el semmit. Szóval szépen gyakorolni kezdtük a ránk eső részt. Goo Hara szemben áll majd Sungmin-nal, aki csókot kér tőle, Goo Hara beleegyezik, de megkéri Sungmin-t, hogy előbb csukja be a szemét, aztán gyors helycsere és én leszek az, aki egy puszit nyom a szájára, majd mikor Sungmin kinyitja a szemét, nagyot ugrik meglepetésében, legalábbis a rendező szerint. Az én véleményem némiképp eltért ettől. Valószínű mérges lesz. Nagyon. Azt hiszi majd, hogy az én ötletem volt, hogy én szórakoztam vele. Remélem megúszom pofon nélkül, vagy mondjam inkább azt, remélem megúszom csak egy pofonnal.
- A csók jelenetet is gyakorolni kéne – fordult felém a rendező.
Na nem! Az ki van zárva! Nem fogok én fiúkat csókolgatni. Mit képzel ez rólam.
- Felejtős – morogtam.
- Jól van, szólok az egyik mellékszereplő lánynak. Így megfelel?
Bólintottam. Remélem a szebbik fajtából való. Lee Donghae nem csókol meg akárkit, húztam ki magam. Nemsokára visszatért a rendező a lánykával. Nem volt rossz a kicsike, de nem volt benne semmi extra. Néhányszor átvettük a jelentet. Csak legyünk már végre túl rajta, sóhajtoztam. Esküszöm utána felrakok egy félmeztelen képet magamról a twitterre és végigolvasom mind a több ezer lány nyáladzó hozzászólását.
- Hányra jön Sungmin – kérdeztem a rendezőt.
- Fél 3-ra.
Még egy fél óra, mit fogok annyi ideig csinálni? Előkaptam mobilom és írtam egy sms-t Hyukie-nak. Fél percbe se telt és már jött is a válasz, a kis mázlista otthon játszott Choco-val. Még egy képet is mellékelt. Leültem egy székre és elkezdtem nézegetni a fényképeket a mobilomban. Szerencsére pár perc múlva megérkezett Sungmin. Gyorsan be a sminkbe, aztán már kezdhettünk is.
- Akkor mindent értesz ugye Sungmin? Miután megkaptad a csókod, magadban elszámolsz lassan 5-ig majd kinyitod a szemed.
- Igen, értem.
- Akkor mindenki álljon be a helyére – harsogta a rendező.
Goo Hara és Sungmin egymással szemben álltak.
- És felvétel! – hallottam a rendező hangját.
- Kérlek, csak egy csókot – mondta Sungmin a szerepe szerint.
- Nem lehet – tiltakozott Goo Hara.
- Csak egy apró csókot, csupán ennyit kérek – nézett a lányra esdeklő szemekkel.
- Rendben, de akkor hunyd le a szemed – pirult el.
Sungmin becsukta a szemét. Goo Hara abban a pillanatban oldalt állt, én pedig a helyére léptem, előre hajoltam és szájon pusziltam Minnie-t. Milyen puha ajkai vannak, érzékeltem ahogy hozzájuk értem.
Aztán felegyenesedtem, még öt másodperc, Sungmin kinyitotta a szemét. Először  értetlenséget és csodálkozást véltem felfedezni arcán, ami aztán átcsapott dühbe amint rájött mi is történt valójában. Én ezzel egyidejűleg hátrálni kezdtem.
- És ennyi – hallottam a rendező hangját.
Sungmin viszont még mindig vészesen közeledett felém. Megragadott a pólómnál fogva.
- Ez egyáltalán nem volt vicces! Hallod? - üvöltötte.
Hidd el nekem se okozott nagy örömet, mondtam volna a legszívesebben, de nem akartam még jobban felhúzni.
A rendező rögtön odasietett.
- Sungmin, ne haragudj Donghae-re, az egész az én ötletem volt. Úgy gondoltam, így sokkal élethűbb lesz, ha nem vagy beavatva.
Sungmin erre eleresztette a pólómat.
- Bocsi – bökte oda.
- Semmi baj.
- Azt hiszem mára akkor talán fejezzük be, holnap majd folytatjuk – közölte  a rendező, látszott rajta, hogy zavarban van.
Vajon mekkora az esélye, hogy Sungmin hazajön velem, és nem gyalog óhajtja megtenni az utat hazáig, töprengtem.  De Minnie ilyen szempontból kényelmes ember volt, mert mire kiértem az autómhoz, ő már ott állt. Kiriasztoztam, mire ő szó nélkül beszállt. A hazafelé út csendben telt el. Ő nem szólt hozzám én pedig nem akartam forszírozni a dolgot, holnapra úgyis megint a régi lesz.
Amint hazaértem rögtön beestem az ágyba, Choco fél perc múlva mellettem termett. Rámosolyogtam.
- A gazdád már megint ki tudja merre kószál, mi? Na gyere játszunk - tettem le az ágyról, majd csatlakoztam mellé a padlón. Egy óra múlva Hyukie még mindig nem volt sehol és viszont elmentem lezuhanyozni, este még jelenésem lesz egy tv műsorban a sorozat kapcsán. Miután kész lettem előkapartam Minnie-t, aki még mindig játszotta a sértődöttet, én viszont túlságosan is fáradt voltam, hogy most ilyenekkel foglalkozzak. De magamban azért megjegyeztem, hogy nem is lenne olyan haszontalan, ha a következő szerepemben pszichológust alakítanék. Talán tanulhatnék egy-két dolgot ilyen esetekre. Este 11 volt mire hazaértünk. Mikor beléptem a szobámba, Hyukie már  az igazak álmát aludta, Choco ott szuszogott mellette a földön a kis vánkosában. Átöltöztem és bezuhantam az ágyamba. Csupán egyetlen dolgot nem értettem, ha behunyom a szememet, miért jelennek meg előttem újra  Minne puha ajkai?