2. fejezet

Másnap a forgatás különösebb probléma nélkül zajlott. Úgy tűnt Minnie is megbékélt, már nem volt ellenséges velem. Legalábbis nem adott hangot neki és a szokásos módon viselkedett velem szemben. A forgatás befejeztével szokás szerint kocsimnak dőlve vártam Minniet, de ezúttal nem egyedül jött, Goo Hara is vele volt.
- Bocsi Hae, de ma nem megyek veled haza – vetette oda félvállról.
- Értem, és megkérdezhetem miért?
- Mert elviszem Goo Harat vacsorázni.
- Oké, akkor jó szórakozást nektek – intettem oda, majd beültem a kocsimba. Ezt mondhattad volna előbb is, dühöngtem magamban miközben sebességbe tettem az autót, akkor nem várok rád feleslegesen. Kifaroltam a parkolóból és elhajtottam  talán egy kissé gyorsabban is a kelleténél. Miután hazaértem rávetettem magam az ágyamra, a fejem oldalt lelógattam, és csak bámultam a plafont. Igazából semmihez se volt kedvem.  Unatkoztam, és valahogy furcsa érzésem támadt. „Szenvedéseim bugyrából” egy halk kopogás szakított ki.
- Tessék! – szóltam ki, mire Wookie dugta be a fejét az ajtón.
- Szia. Raktam el neked vacsorát, gondoltam éhes leszel mikor hazajössz – mosolygott rám.
Fél másodperc alatt ülő helyzetbe tornáztam fel magam.
- Köszi Wookie, életet mentettél – villantottam rá egy hatalmas mosolyt.
- Ugyan már! – legyintett zavartan jobb kezével miközben a füle tövéig elpirult.
Imádtam a srácot, Wookie valahogy mindig jobb kedvre tudott deríteni. Nemcsak a fantasztikusan finom főztjei miatt, hanem volt valami a személyiségében, nem tudom meghatározni  pontosan mi is az, de a közelében mindig teljesen meg tudtam nyugodni.
- Gyere megmelegítem neked. Amúgy Minnie hol van? – érdeklődött mialatt kibaktattunk a konyhába – neki is akartam szólni, de nem találtam sehol.
- Elvitte Goo Harat vacsorázni – vetettem oda csak úgy mellékesen. Magam se értettem miért zavar ez engem ennyire!
Wookie szája cinkos mosolyra húzódott.
- Ebből még lesz valami.
- Ki tudja – vontam meg a vállam, hanyagoljuk már a témát, fohászkodtam magamban.
Szerencsére a tészta végre elég meleg lett, így Wookie tálalt és nekikezdhettem az evésnek.
Mmm fenséges, ha Wookie nő lenne azonnal elvenném feleségül. Elkuncogtam magam a gondolatra.
- Mi az? – érdeklődött kíváncsian Wookie?
- Semmi-semmi – hárítottam zavartan.
Úgy tett mint aki megsértődött, de Wookie az a fajta srác volt, aki senkire se tudott hosszabb ideig haragudni.
- Isteni finomat főztél Wookie. Köszönöm.
- Igazán? Szívesen! – láttam rajta mennyire jól esik neki a dicsértem.
Csak bólogattam és tömtem magamba a tésztát. Miután végeztem még egyszer megköszöntem Wookie-nak aztán visszamentem a szobámba, ekkora már Hyukie is megérkezett.
- Szia. Mi újság? – köszöntöttem.
- Csak a szokásos. Nálad? Forgatás hogy megy?
- Jól. Élvezem ezt a figurát. 
- És Minnie-nek?
A plafonra emeltem a tekintettem, miközben szemeim forgattam, miért kérdez ma mindenki Minnie-ről!  Nagy levegőt vettem.
- Biztos ő is élvezi, de miért nem kérdezed meg őt, én honnan a francból tudjam – hangom kissé idegesebben csengett mint szerettem volna. Mégis mi a franc bajom van nekem, csodálkoztam saját viselkedésemen.
- Jól van na, nem kell mindjárt leharapni a fejem – morgolódott Hyukie.
- Bocsi Hyuk egy kicsit elegem van ma – mentegetőztem – nem lépünk le valahova?
- Mire gondoltál?
- Lenézhetnénk valamelyik klubba.
- Végül is miért ne, nekem se árt egy kis lazítás.
Összekészülődtünk aztán elindultunk az egyik helyi menő klubba. Ismertem már a kidobófiút így nem kellett végig várni az öt kilométeres sort, hanem egyenest mehettünk be. Rögtön a bárpulthoz mentünk és rendeltünk valami italt, illetve csak én, Hyukie ugyanis gyümölcslevet kért, de végül nagy nehezen sikerült rávennem, hogy legalább egy sört megigyon velem. Egy húzásra felhajtottam az italom.
- Na hajrá – azzal megindultam a táncparkett felé. Általában könnyen szereztem csajt. Szerettem ez a helyet, az itteni csajok a felső tízezerhez tartoztak, laza erkölccsel és ritka rossz emlékezőtehetséggel megáldva, már ami az előző éjszakai partnerüket illeti. Gazdagságuk és befolyásosságuk révén, nem estek hanyatt egy idoltól, és nem néztek rád könnyes szemekkel mikor elhúztál, közölve, hogy ennyi volt. Sőt igazából ők se akartak többet egy éjszakánál. Így ez mindenkinek kényelmes volt. A klubnak privát szobái is voltak, úgyhogy még csak a helyiséget sem kellett elhagynod egy kis örömért. Táncoltam egy kicsit, de valahogy a csajozáshoz se volt most kedvem. Visszamentem a bárpulthoz, ahol Hyukie még mindig a sörét itta.
- Na mi a helyzet? – kérdezte.
- Van néhány dögös csaj – adtam a lazát.
- Helyben vagyunk – mondta megvetően.
- Csak nem vagy féltékeny? – kérdeztem, miközben átkaroltam a derekát, de ő abban a pillanatban el is tolt magától.
- Tudod jól, hogy nem erről van szó! – csattant fel, szemeiben láttam az undort, amit irántam érzett.
Ha őszinte akartam lenni magammal szemben, Hyukie-nak teljes mértékben igaza volt. Fel kéne végre nőnöm, és egy normális nővel egy normális kapcsolatot kialakítanom. De valahogy nem ment. Össze voltam zavarodva, és nem találtam a kiutat.
- Hae, ne haragudj, hogy az előbb úgy leteremtettelek –nézett rám Hyukie bocsánatkérően.
- Ugyan, semmi baj, igazad volt – nyugtattam meg.
- Menjünk?
Bólintottam, úgy se lenne semmi értelme maradni. A legjobb ha lefekszem és remélhetőleg holnapra jobban leszek, gondoltam én naivan, de az este tartogatott még meglepetést.  A ház előtt ugyanis belefutottunk Minnie-ba.  Hyukie lelkesen  üdvözölte.
- Szia Minnie. Na mi újság? Hogy sikerült a randid?
- Nagyon jól, de az nem ......
Na nem, én ezt nem akarom hallani. Nem vártam meg amíg Minnie befejezi a mondatot, beviharoztam az ajtón, lerúgtam magamról a cipőmet és bevágtam magam az ágyba.  Minnie meg az a csaj pfff. De miért is zavar engem, hogy Minnie kivel randizik, csodálkoztam magamon. Azért mert nem veled, hallottam egy aprócska hangot mélyen bennem. Nem, az nem lehet, nevettem, hisz Minnie-vel csapattársak vagyunk, évek óta barátok. Ez biztos valami tévedés. Én különben is a lányokat szeretem. De a kis hangocska ott bent újra megszólalt. Mérgemben hasra vágtam magam az ágyon,  fejemre húztam a takarót és próbáltam a lehető legmesszebbre száműzni azt az apró hangocskát. Nem sokkal később Hyukie is megjött. Úgy tettem mintha már aludnék, semmi kedvem nem volt megmagyarázni az előbbi jelenetet.  Remélem Hyukie holnapra elfelejti, sóhajtottam.

1. fejezet

 - És felvétel! – hallottam a rendező hangját. (Vágás!)
Ma van az első forgatási napom. Igyekszem a lehető legjobbat kihozni magamból. Amint elolvastam a sorozat forgatókönyvét, azonnal elvállaltam a szerepet. Tudtam, hogy ez nekem való. Tetszett a figurám sokszínűsége. Egy kicsit gonoszkodhattam is, most nem én voltam a jó fiú. Szerettem a színészkedést, jó érzés volt különböző típusú karakterek bőrébe bújni. Sokszor még hasonlóságokat is felfedeztem köztem és az eljátszandó szerep között. Ráadásul ebben a sorozatban együtt játszhattam az egyik csapattársammal Lee Sungmin-nal. Ja igen, ezt még nem is említettem. A Super Junior nevű formáció egyik tagja vagyok. Ha hallottál már a kpopról akkor rólunk is. Jelenleg 10-en vagyunk aktív tagok, Kibum ugyanis most teljes mértékben a színészetre koncentrál, Heechul pedig katona. Itthon nagyon sikeresek vagyunk, és most kezdünk külföldön is egyre ismertebbé válni. Hogy én milyen tapló vagyok, még be se mutatkoztam. A nevem Lee Donghae. És ez az én történetem.

- Ez vicces lesz – nevetett fel Goo Hara, aki a női főszerepet játszotta a sorozatban.
Kissé furcsán néztem a rendezőre, Minnie ki fog nyírni érte. És akkor még finoman fogalmaztam!
- Szóval akkor jól értettem, hogy Sungmin-nak erről egy szót se szólunk, hogy még élethűbb legyen ahogy meglepődik?
- Pontosan!
Én arra szavaztam inkább, hogy élethűen meg fog sértődni, ott hagy minket, és az aznapi forgatásnak lőttek. De hát a rendező szava szent. Akkor is ha hülyeség. Én meg majd győzzem hárítani a KyuMin és WookMin rajongók támadásait. Na köszönöm szépen! Felsóhajtottam. Akkor hajrá! Mivel nincs ismétlési lehetőségünk nem ronthatunk el semmit. Szóval szépen gyakorolni kezdtük a ránk eső részt. Goo Hara szemben áll majd Sungmin-nal, aki csókot kér tőle, Goo Hara beleegyezik, de megkéri Sungmin-t, hogy előbb csukja be a szemét, aztán gyors helycsere és én leszek az, aki egy puszit nyom a szájára, majd mikor Sungmin kinyitja a szemét, nagyot ugrik meglepetésében, legalábbis a rendező szerint. Az én véleményem némiképp eltért ettől. Valószínű mérges lesz. Nagyon. Azt hiszi majd, hogy az én ötletem volt, hogy én szórakoztam vele. Remélem megúszom pofon nélkül, vagy mondjam inkább azt, remélem megúszom csak egy pofonnal.
- A csók jelenetet is gyakorolni kéne – fordult felém a rendező.
Na nem! Az ki van zárva! Nem fogok én fiúkat csókolgatni. Mit képzel ez rólam.
- Felejtős – morogtam.
- Jól van, szólok az egyik mellékszereplő lánynak. Így megfelel?
Bólintottam. Remélem a szebbik fajtából való. Lee Donghae nem csókol meg akárkit, húztam ki magam. Nemsokára visszatért a rendező a lánykával. Nem volt rossz a kicsike, de nem volt benne semmi extra. Néhányszor átvettük a jelentet. Csak legyünk már végre túl rajta, sóhajtoztam. Esküszöm utána felrakok egy félmeztelen képet magamról a twitterre és végigolvasom mind a több ezer lány nyáladzó hozzászólását.
- Hányra jön Sungmin – kérdeztem a rendezőt.
- Fél 3-ra.
Még egy fél óra, mit fogok annyi ideig csinálni? Előkaptam mobilom és írtam egy sms-t Hyukie-nak. Fél percbe se telt és már jött is a válasz, a kis mázlista otthon játszott Choco-val. Még egy képet is mellékelt. Leültem egy székre és elkezdtem nézegetni a fényképeket a mobilomban. Szerencsére pár perc múlva megérkezett Sungmin. Gyorsan be a sminkbe, aztán már kezdhettünk is.
- Akkor mindent értesz ugye Sungmin? Miután megkaptad a csókod, magadban elszámolsz lassan 5-ig majd kinyitod a szemed.
- Igen, értem.
- Akkor mindenki álljon be a helyére – harsogta a rendező.
Goo Hara és Sungmin egymással szemben álltak.
- És felvétel! – hallottam a rendező hangját.
- Kérlek, csak egy csókot – mondta Sungmin a szerepe szerint.
- Nem lehet – tiltakozott Goo Hara.
- Csak egy apró csókot, csupán ennyit kérek – nézett a lányra esdeklő szemekkel.
- Rendben, de akkor hunyd le a szemed – pirult el.
Sungmin becsukta a szemét. Goo Hara abban a pillanatban oldalt állt, én pedig a helyére léptem, előre hajoltam és szájon pusziltam Minnie-t. Milyen puha ajkai vannak, érzékeltem ahogy hozzájuk értem.
Aztán felegyenesedtem, még öt másodperc, Sungmin kinyitotta a szemét. Először  értetlenséget és csodálkozást véltem felfedezni arcán, ami aztán átcsapott dühbe amint rájött mi is történt valójában. Én ezzel egyidejűleg hátrálni kezdtem.
- És ennyi – hallottam a rendező hangját.
Sungmin viszont még mindig vészesen közeledett felém. Megragadott a pólómnál fogva.
- Ez egyáltalán nem volt vicces! Hallod? - üvöltötte.
Hidd el nekem se okozott nagy örömet, mondtam volna a legszívesebben, de nem akartam még jobban felhúzni.
A rendező rögtön odasietett.
- Sungmin, ne haragudj Donghae-re, az egész az én ötletem volt. Úgy gondoltam, így sokkal élethűbb lesz, ha nem vagy beavatva.
Sungmin erre eleresztette a pólómat.
- Bocsi – bökte oda.
- Semmi baj.
- Azt hiszem mára akkor talán fejezzük be, holnap majd folytatjuk – közölte  a rendező, látszott rajta, hogy zavarban van.
Vajon mekkora az esélye, hogy Sungmin hazajön velem, és nem gyalog óhajtja megtenni az utat hazáig, töprengtem.  De Minnie ilyen szempontból kényelmes ember volt, mert mire kiértem az autómhoz, ő már ott állt. Kiriasztoztam, mire ő szó nélkül beszállt. A hazafelé út csendben telt el. Ő nem szólt hozzám én pedig nem akartam forszírozni a dolgot, holnapra úgyis megint a régi lesz.
Amint hazaértem rögtön beestem az ágyba, Choco fél perc múlva mellettem termett. Rámosolyogtam.
- A gazdád már megint ki tudja merre kószál, mi? Na gyere játszunk - tettem le az ágyról, majd csatlakoztam mellé a padlón. Egy óra múlva Hyukie még mindig nem volt sehol és viszont elmentem lezuhanyozni, este még jelenésem lesz egy tv műsorban a sorozat kapcsán. Miután kész lettem előkapartam Minnie-t, aki még mindig játszotta a sértődöttet, én viszont túlságosan is fáradt voltam, hogy most ilyenekkel foglalkozzak. De magamban azért megjegyeztem, hogy nem is lenne olyan haszontalan, ha a következő szerepemben pszichológust alakítanék. Talán tanulhatnék egy-két dolgot ilyen esetekre. Este 11 volt mire hazaértünk. Mikor beléptem a szobámba, Hyukie már  az igazak álmát aludta, Choco ott szuszogott mellette a földön a kis vánkosában. Átöltöztem és bezuhantam az ágyamba. Csupán egyetlen dolgot nem értettem, ha behunyom a szememet, miért jelennek meg előttem újra  Minne puha ajkai?