Ma van az első forgatási napom. Igyekszem a lehető legjobbat kihozni magamból. Amint elolvastam a sorozat forgatókönyvét, azonnal elvállaltam a szerepet. Tudtam, hogy ez nekem való. Tetszett a figurám sokszínűsége. Egy kicsit gonoszkodhattam is, most nem én voltam a jó fiú. Szerettem a színészkedést, jó érzés volt különböző típusú karakterek bőrébe bújni. Sokszor még hasonlóságokat is felfedeztem köztem és az eljátszandó szerep között. Ráadásul ebben a sorozatban együtt játszhattam az egyik csapattársammal Lee Sungmin-nal. Ja igen, ezt még nem is említettem. A Super Junior nevű formáció egyik tagja vagyok. Ha hallottál már a kpopról akkor rólunk is. Jelenleg 10-en vagyunk aktív tagok, Kibum ugyanis most teljes mértékben a színészetre koncentrál, Heechul pedig katona. Itthon nagyon sikeresek vagyunk, és most kezdünk külföldön is egyre ismertebbé válni. Hogy én milyen tapló vagyok, még be se mutatkoztam. A nevem Lee Donghae. És ez az én történetem.
- Ez vicces lesz – nevetett fel Goo Hara, aki a női főszerepet játszotta a sorozatban.
Kissé furcsán néztem a rendezőre, Minnie ki fog nyírni érte. És akkor még finoman fogalmaztam!
- Szóval akkor jól értettem, hogy Sungmin-nak erről egy szót se szólunk, hogy még élethűbb legyen ahogy meglepődik?
- Pontosan!
Én arra szavaztam inkább, hogy élethűen meg fog sértődni, ott hagy minket, és az aznapi forgatásnak lőttek. De hát a rendező szava szent. Akkor is ha hülyeség. Én meg majd győzzem hárítani a KyuMin és WookMin rajongók támadásait. Na köszönöm szépen! Felsóhajtottam. Akkor hajrá! Mivel nincs ismétlési lehetőségünk nem ronthatunk el semmit. Szóval szépen gyakorolni kezdtük a ránk eső részt. Goo Hara szemben áll majd Sungmin-nal, aki csókot kér tőle, Goo Hara beleegyezik, de megkéri Sungmin-t, hogy előbb csukja be a szemét, aztán gyors helycsere és én leszek az, aki egy puszit nyom a szájára, majd mikor Sungmin kinyitja a szemét, nagyot ugrik meglepetésében, legalábbis a rendező szerint. Az én véleményem némiképp eltért ettől. Valószínű mérges lesz. Nagyon. Azt hiszi majd, hogy az én ötletem volt, hogy én szórakoztam vele. Remélem megúszom pofon nélkül, vagy mondjam inkább azt, remélem megúszom csak egy pofonnal.
- A csók jelenetet is gyakorolni kéne – fordult felém a rendező.
Na nem! Az ki van zárva! Nem fogok én fiúkat csókolgatni. Mit képzel ez rólam.
- Felejtős – morogtam.
- Jól van, szólok az egyik mellékszereplő lánynak. Így megfelel?
Bólintottam. Remélem a szebbik fajtából való. Lee Donghae nem csókol meg akárkit, húztam ki magam. Nemsokára visszatért a rendező a lánykával. Nem volt rossz a kicsike, de nem volt benne semmi extra. Néhányszor átvettük a jelentet. Csak legyünk már végre túl rajta, sóhajtoztam. Esküszöm utána felrakok egy félmeztelen képet magamról a twitterre és végigolvasom mind a több ezer lány nyáladzó hozzászólását.
- Hányra jön Sungmin – kérdeztem a rendezőt.
- Fél 3-ra.
Még egy fél óra, mit fogok annyi ideig csinálni? Előkaptam mobilom és írtam egy sms-t Hyukie-nak. Fél percbe se telt és már jött is a válasz, a kis mázlista otthon játszott Choco-val. Még egy képet is mellékelt. Leültem egy székre és elkezdtem nézegetni a fényképeket a mobilomban. Szerencsére pár perc múlva megérkezett Sungmin. Gyorsan be a sminkbe, aztán már kezdhettünk is.
- Akkor mindent értesz ugye Sungmin? Miután megkaptad a csókod, magadban elszámolsz lassan 5-ig majd kinyitod a szemed.
- Igen, értem.
- Akkor mindenki álljon be a helyére – harsogta a rendező.
Goo Hara és Sungmin egymással szemben álltak.
- És felvétel! – hallottam a rendező hangját.
- Kérlek, csak egy csókot – mondta Sungmin a szerepe szerint.
- Nem lehet – tiltakozott Goo Hara.
- Csak egy apró csókot, csupán ennyit kérek – nézett a lányra esdeklő szemekkel.
- Rendben, de akkor hunyd le a szemed – pirult el.
Sungmin becsukta a szemét. Goo Hara abban a pillanatban oldalt állt, én pedig a helyére léptem, előre hajoltam és szájon pusziltam Minnie-t. Milyen puha ajkai vannak, érzékeltem ahogy hozzájuk értem.
Aztán felegyenesedtem, még öt másodperc, Sungmin kinyitotta a szemét. Először értetlenséget és csodálkozást véltem felfedezni arcán, ami aztán átcsapott dühbe amint rájött mi is történt valójában. Én ezzel egyidejűleg hátrálni kezdtem.
- És ennyi – hallottam a rendező hangját.
Sungmin viszont még mindig vészesen közeledett felém. Megragadott a pólómnál fogva.
- Ez egyáltalán nem volt vicces! Hallod? - üvöltötte.
Hidd el nekem se okozott nagy örömet, mondtam volna a legszívesebben, de nem akartam még jobban felhúzni.
A rendező rögtön odasietett.
- Sungmin, ne haragudj Donghae-re, az egész az én ötletem volt. Úgy gondoltam, így sokkal élethűbb lesz, ha nem vagy beavatva.
Sungmin erre eleresztette a pólómat.
- Bocsi – bökte oda.
- Semmi baj.
- Azt hiszem mára akkor talán fejezzük be, holnap majd folytatjuk – közölte a rendező, látszott rajta, hogy zavarban van.
Vajon mekkora az esélye, hogy Sungmin hazajön velem, és nem gyalog óhajtja megtenni az utat hazáig, töprengtem. De Minnie ilyen szempontból kényelmes ember volt, mert mire kiértem az autómhoz, ő már ott állt. Kiriasztoztam, mire ő szó nélkül beszállt. A hazafelé út csendben telt el. Ő nem szólt hozzám én pedig nem akartam forszírozni a dolgot, holnapra úgyis megint a régi lesz.
Amint hazaértem rögtön beestem az ágyba, Choco fél perc múlva mellettem termett. Rámosolyogtam.
- A gazdád már megint ki tudja merre kószál, mi? Na gyere játszunk - tettem le az ágyról, majd csatlakoztam mellé a padlón. Egy óra múlva Hyukie még mindig nem volt sehol és viszont elmentem lezuhanyozni, este még jelenésem lesz egy tv műsorban a sorozat kapcsán. Miután kész lettem előkapartam Minnie-t, aki még mindig játszotta a sértődöttet, én viszont túlságosan is fáradt voltam, hogy most ilyenekkel foglalkozzak. De magamban azért megjegyeztem, hogy nem is lenne olyan haszontalan, ha a következő szerepemben pszichológust alakítanék. Talán tanulhatnék egy-két dolgot ilyen esetekre. Este 11 volt mire hazaértünk. Mikor beléptem a szobámba, Hyukie már az igazak álmát aludta, Choco ott szuszogott mellette a földön a kis vánkosában. Átöltöztem és bezuhantam az ágyamba. Csupán egyetlen dolgot nem értettem, ha behunyom a szememet, miért jelennek meg előttem újra Minne puha ajkai?
Kissé furcsán néztem a rendezőre, Minnie ki fog nyírni érte. És akkor még finoman fogalmaztam!
- Szóval akkor jól értettem, hogy Sungmin-nak erről egy szót se szólunk, hogy még élethűbb legyen ahogy meglepődik?
- Pontosan!
Én arra szavaztam inkább, hogy élethűen meg fog sértődni, ott hagy minket, és az aznapi forgatásnak lőttek. De hát a rendező szava szent. Akkor is ha hülyeség. Én meg majd győzzem hárítani a KyuMin és WookMin rajongók támadásait. Na köszönöm szépen! Felsóhajtottam. Akkor hajrá! Mivel nincs ismétlési lehetőségünk nem ronthatunk el semmit. Szóval szépen gyakorolni kezdtük a ránk eső részt. Goo Hara szemben áll majd Sungmin-nal, aki csókot kér tőle, Goo Hara beleegyezik, de megkéri Sungmin-t, hogy előbb csukja be a szemét, aztán gyors helycsere és én leszek az, aki egy puszit nyom a szájára, majd mikor Sungmin kinyitja a szemét, nagyot ugrik meglepetésében, legalábbis a rendező szerint. Az én véleményem némiképp eltért ettől. Valószínű mérges lesz. Nagyon. Azt hiszi majd, hogy az én ötletem volt, hogy én szórakoztam vele. Remélem megúszom pofon nélkül, vagy mondjam inkább azt, remélem megúszom csak egy pofonnal.
- A csók jelenetet is gyakorolni kéne – fordult felém a rendező.
Na nem! Az ki van zárva! Nem fogok én fiúkat csókolgatni. Mit képzel ez rólam.
- Felejtős – morogtam.
- Jól van, szólok az egyik mellékszereplő lánynak. Így megfelel?
Bólintottam. Remélem a szebbik fajtából való. Lee Donghae nem csókol meg akárkit, húztam ki magam. Nemsokára visszatért a rendező a lánykával. Nem volt rossz a kicsike, de nem volt benne semmi extra. Néhányszor átvettük a jelentet. Csak legyünk már végre túl rajta, sóhajtoztam. Esküszöm utána felrakok egy félmeztelen képet magamról a twitterre és végigolvasom mind a több ezer lány nyáladzó hozzászólását.
- Hányra jön Sungmin – kérdeztem a rendezőt.
- Fél 3-ra.
Még egy fél óra, mit fogok annyi ideig csinálni? Előkaptam mobilom és írtam egy sms-t Hyukie-nak. Fél percbe se telt és már jött is a válasz, a kis mázlista otthon játszott Choco-val. Még egy képet is mellékelt. Leültem egy székre és elkezdtem nézegetni a fényképeket a mobilomban. Szerencsére pár perc múlva megérkezett Sungmin. Gyorsan be a sminkbe, aztán már kezdhettünk is.
- Akkor mindent értesz ugye Sungmin? Miután megkaptad a csókod, magadban elszámolsz lassan 5-ig majd kinyitod a szemed.
- Igen, értem.
- Akkor mindenki álljon be a helyére – harsogta a rendező.
Goo Hara és Sungmin egymással szemben álltak.
- És felvétel! – hallottam a rendező hangját.
- Kérlek, csak egy csókot – mondta Sungmin a szerepe szerint.
- Nem lehet – tiltakozott Goo Hara.
- Csak egy apró csókot, csupán ennyit kérek – nézett a lányra esdeklő szemekkel.
- Rendben, de akkor hunyd le a szemed – pirult el.
Sungmin becsukta a szemét. Goo Hara abban a pillanatban oldalt állt, én pedig a helyére léptem, előre hajoltam és szájon pusziltam Minnie-t. Milyen puha ajkai vannak, érzékeltem ahogy hozzájuk értem.
Aztán felegyenesedtem, még öt másodperc, Sungmin kinyitotta a szemét. Először értetlenséget és csodálkozást véltem felfedezni arcán, ami aztán átcsapott dühbe amint rájött mi is történt valójában. Én ezzel egyidejűleg hátrálni kezdtem.
- És ennyi – hallottam a rendező hangját.
Sungmin viszont még mindig vészesen közeledett felém. Megragadott a pólómnál fogva.
- Ez egyáltalán nem volt vicces! Hallod? - üvöltötte.
Hidd el nekem se okozott nagy örömet, mondtam volna a legszívesebben, de nem akartam még jobban felhúzni.
A rendező rögtön odasietett.
- Sungmin, ne haragudj Donghae-re, az egész az én ötletem volt. Úgy gondoltam, így sokkal élethűbb lesz, ha nem vagy beavatva.
Sungmin erre eleresztette a pólómat.
- Bocsi – bökte oda.
- Semmi baj.
- Azt hiszem mára akkor talán fejezzük be, holnap majd folytatjuk – közölte a rendező, látszott rajta, hogy zavarban van.
Vajon mekkora az esélye, hogy Sungmin hazajön velem, és nem gyalog óhajtja megtenni az utat hazáig, töprengtem. De Minnie ilyen szempontból kényelmes ember volt, mert mire kiértem az autómhoz, ő már ott állt. Kiriasztoztam, mire ő szó nélkül beszállt. A hazafelé út csendben telt el. Ő nem szólt hozzám én pedig nem akartam forszírozni a dolgot, holnapra úgyis megint a régi lesz.
Amint hazaértem rögtön beestem az ágyba, Choco fél perc múlva mellettem termett. Rámosolyogtam.
- A gazdád már megint ki tudja merre kószál, mi? Na gyere játszunk - tettem le az ágyról, majd csatlakoztam mellé a padlón. Egy óra múlva Hyukie még mindig nem volt sehol és viszont elmentem lezuhanyozni, este még jelenésem lesz egy tv műsorban a sorozat kapcsán. Miután kész lettem előkapartam Minnie-t, aki még mindig játszotta a sértődöttet, én viszont túlságosan is fáradt voltam, hogy most ilyenekkel foglalkozzak. De magamban azért megjegyeztem, hogy nem is lenne olyan haszontalan, ha a következő szerepemben pszichológust alakítanék. Talán tanulhatnék egy-két dolgot ilyen esetekre. Este 11 volt mire hazaértünk. Mikor beléptem a szobámba, Hyukie már az igazak álmát aludta, Choco ott szuszogott mellette a földön a kis vánkosában. Átöltöztem és bezuhantam az ágyamba. Csupán egyetlen dolgot nem értettem, ha behunyom a szememet, miért jelennek meg előttem újra Minne puha ajkai?
