3. fejezet

Reggel halkan kisunnyogtam a szobából, nehogy felkeltsem Hyukie-t. A konyhában összefutottam Minnie-vel.
- Jó reggelt – köszöntött mosolyogva. Olyan frissnek és üdének tűnt, én ellenben úgy éreztem magam, mint egy rakás szar.
- Reggelt – vetettem oda, majd elvonszoltam magam a hűtőhöz. Ám pillanatokon belül széles mosoly ült ki arcomra, ahogy megláttam a velem szemben lévő polcon álló letakart tányért, amire a következő felirat volt tűzve: Reggeli Donghae-nak. Jó étvágyat!
Mégis van valami jó ebben a reggelben. Kivettem a hűtőből, levettem róla a fóliát, majd betettem a mikróba. Mikor a csengő hang jelezte, hogy készen van, kivettem, és letelepedtem vele az ebédlő asztalhoz. Ínycsiklandozó illatok szálldostak a levegőben. Bekaptam az első falatot, és majdnem elolvadtam. Egyszerűen fenséges volt.
El ne felejtsem majd megköszönni Wookienak – emlékeztettem magamat. - Biztos voltam benne, hogy ő lepett meg ezzel a finomsággal.
Annyira meg voltam babonázva a nagyszerű ízektől, hogy fel se tűnt mikor ült oda Sungmin az ebédlőasztalhoz. Mikor szembetaláltam magam vele, ijedtemben majdnem kiestek a pálcikák a kezemből.
- Ne haragudj, Hae. Nem akartalak megijeszteni.
- Semmi  baj Minnie, csak belefeledkeztem az ételbe. Wookie nagyon finomat főzött, mint mindig - mosolyogtam elégedetten.
- Wookie remek szakács! – dicsérte meg Minnie. A két fiúról tudtam, hogy nagyon jó barátok. Előtte is jóban voltak már, de a Sukira alatt barátkoztak össze igazán. Azóta pedig szinte elválaszthatatlanok voltak. Akárcsak mi, Hyukie-val.
A gondolat vigyort csalt arcomra. Ők biztosan nem annyira hülyék mikor együtt vannak, mint mi ketten.
- Hae? – integetett Sungmin egyszer csak az arcom előtt.
- Jaj, ne haragudj, elgondolkodtam – kértem tőle bocsánatot.
- Semmi baj – mosolygott rám édesen, amitől a szívverésem hirtelenjében félelmetes sebességre kapcsolt.
Csak nyugi. Lélegezz mélyeket – próbáltam nyugtatgatni magam.
- Jól vagy? – hajolt oda hozzám Minnie, arcán most aggodalom jeleit véltem felfedezni.
De, ami miatt viszont én aggódtam, az a közelsége volt. Így nehéz lesz megnyugodni.
- Igen. Nincs semmi baj. – Legalábbis igyekeztem ezt a látszatot kelteni.
Hogyan is tudnék Sungminnak valami olyat megmagyarázni, amit még én magam se értettem igazán.
- Megkóstolod? – toltam elé a tányért, igyekezvén elvonni magamról a figyelmet.
- Aha – bólintott.
Odanyújtottam neki a pálcikáimat. Ahogy elvette, ujjaink egy pillanatra egymáshoz értek, amitől apró bizsergés futott végig egész testemen. Még jó, hogy ültem, mert ha álltam volna, biztos hogy összebicsaklottak volna alattam a lábaim.
Nem értettem magamat. Miért érzek így? Mi változott meg? Hisz korábban is volt, hogy hozzáértem Sungminhoz. Korábban is mosolygott rám.
És különben is, ilyeneket normális esetben lány iránt érez egy férfi, és nem egy másik férfi iránt. Legfőképp nem a barátja iránt.
Egyre csak Minniet bámultam, és közben próbáltam megfejteni ezt az egészet.
- Valami baj van? Leettem magam?
Felém irányzott kérdése térített magamhoz elmélkedésemből. Pólóját nézegette éppen, gondolom a nem létező foltot kereste.
- Nem, nincs semmi.
- Csak mert olyan furcsán bámultál – nézett rám. Arckifejezése némi zavartságról árulkodott, én meg azt se tudtam mit csináljak kínomban. Ez annyira égő! Totál hülye vagyok!
- Bocs Minnie, nem aludtam túl jól az éjszaka. Mostanság valahogy furcsán érzem magam.
- Mert túl sokat vállalsz Hae! Pihenned kellene egy kicsit!
- Lehet – eresztettem meg egy fáradt félmosolyt.
- Ha hazaértünk, csinálok neked egy jó forró teát.
- Köszönöm Minnie.
Hálás voltam a törődéséért, de igazából amire most szükségem lett volna, az pár nap, távol mindentől.
- Ideje indulnunk.
Bólintottam, felálltam, és kivittem a tányért meg a pálcikákat a mosogatóba.
- Ne vezessek most inkább én? – kérdezte tőlem Minnie mialatt a kocsimhoz sétáltunk.
- Lehet jobb lenne.
Kinyújtotta felém a tenyerét, én meg beleejtettem a kocsi kulcsot. Beszálltunk az autóba, Sungmin indított, én pedig hátradőltem az ülésembe. Nem akartam semmire se gondolni, csak a motor halk, egyenletes hangjára összpontosítottam, minden mást kizártam magam körül.
Arra eszméltem, hogy valaki gyengéden a vállamat rázogatja.
- Hae, ébredj, megérkeztünk!
- Oh, elaludtam? – néztem körbe, kellett egy kis idő mire rájöttem hol is vagyok.
- Igen, te tényleg nagyon kimerült lehetsz. Nem lesz ez így jó – csóválta a fejét Sungmin.
- Most már minden rendben van. Jól érzem magam. Tényleg. – Próbáltam minél meggyőzőbb lenni, de Minnie még mindig elég kétkedve nézett rám. – Gyere, menjünk.
Kiszálltam az autóból, és elindultam befelé. Alighogy beértünk Go Hara jött felénk mosolyogva.
- Sziasztok srácok!
- Szia Go Hara!
- Szia!
- Mi újság? – villantotta elbűvölő mosolyát Sungminra.
Nem akartam megvárni míg kedélyesen társalogni kezdenek, inkább gyorsan elhúztam a csíkot.
- Bocsi, skacok, de nekem még beszélnem kell a rendezővel. Majd később találkozunk.
Bementem az öltözőmbe, és magamra zártam az ajtót.
Lee Donghae, ez így kurvára nem lesz jó! Ürítsd ki a fejed, hagyd a hülyeségeket, és koncentrálj a forgatásra! Sungmint meg felejtsd el! Ő csak egy jó barát, egy haver! Érted?
Két kezembe fogtam fejem, és leroskadtam a tükrös öltözőszekrény előtt álló székbe.
A francba! – túrtam idegesen hajamba. – Mégis mi van veled? Szedd össze magad! – mondogattam saját magamnak!
Mély levegőt vettem, aztán felálltam, majd átöltöztem a doramabeli karakterem ruhájába. Épp ki akartam nyitni az ajtót, mikor kopogtak. A sminkes volt az. Leültem a székre és hagytam, hogy tegye a dolgát. Nem sokkal később a fodrász is befutott. Mire készen lettek én se Lee Donghae voltam többé.
Akkor kezdődhet a forgatás! – indultam meg kifelé.

Magam is meglepődtem mennyire fegyelmezetten viselkedtem a nap hátralévő részében. Minnie-val kapcsolatosan se voltak furcsa gondolataim.

- Egy kis figyelmet kérnék - szólalt meg a forgatás végén a rendező. - Úgy készüljön mindenki, hogy a hétvégén a helyekben fogunk forgatni. Péntek délután indulunk, és vasárnap este jövünk haza. Legalábbis nagyon remélem, hogy megleszünk két nap alatt. Meleg ruhát mindenki hozzon magával.
- A snowboardomat hozhatom? - érdeklődött az egyik asszisztens.
- Nem hiszem, hogy lesz időd rá, egész nap forgatni fogunk.
A srác egy kicsit csalódottnak tűnt, de aztán hamar túltette magát.
Én viszont úgy gondoltam, hogy egy kis hegyi levegő csak jót fog tenni nekem.
- Akkor holnap találkozunk - köszönt el tőlünk a rendező.
Kimentem a kocsihoz, de most nem vártam Sungminra, biztos Go Harával megy majd. Beszálltam, és indítottam. Ahogy kiálltam, és elindultam ki a parkolóból, egy döbbent arcú Sungmin mellett hajtottam el. Gyorsan a fékre léptem, és vártam míg Minnie odaér a kocsihoz.
- Hé, miért akartál nélkülem elmenni? - kérdezte csodálkozva miután kinyitotta a kocsiajtót.
- Ne haragudj, azt hittem Go Harával akarsz menni.
- Már miért akarnék vele menni? - Sungmin most még értetlenebbül nézett rám, mint az előbb.
- Hát mostanában annyi időt töltötök együtt - hebegtem zavartan.
Most kérdezzek rá, hogy járnak-e? Nincs hozzá semmi közöm.
- Igen, jó fej csaj, sok közös van bennünk, de ennyi. Szóval akkor hazaviszel? - vigyorgott rám.
- Persze, szállj be.
Hazafelé nem nagyon beszélgettünk. Én leginkább azon járattam az agyam, hogy sikerül mostanában mindig ilyen hülyét csinálni magamból.
Amint hazaértem, beálltam a zuhany alá, és hagytam hogy a meleg víz végig folyjon testemen. Legalább egy fél órán át élveztem a kellemes vízcseppeket, aztán teljesen felfrissülve léptem ki a zuhanyfülkéből.
Megtörölköztem, majd visszamentem a szobámba. Lerogytam az ágyamra, és elővettem egy könyvet. Fáradt voltam, de álmos még nem, jó lesz egy kicsit olvasni. Pár oldalig jutottam mikor kopogtak az ajtón.
- Szabad - kiabáltam ki.
Az ajtó kinyílt és Sungmin lépett be a szobába.
- Nem akarlak zavarni, csak hoztam egy csésze meleg teát.
- Köszönöm szépen - raktam le a könyvemet, és ültem fel ágyamban.
Minnie odajött hozzám, majd odanyújtotta a csészét.
- Te nem iszol kérdeztem? - majd fújogatni kezdtem a még gőzölgő italt.
- De. Az enyém kint van a konyhában.
- Miért nem hozod be a szobába. Nem olyan jó egyedül teázni. Persze csak ha van kedved hozzá. - Nem akartam erőszakos lenni.
- Szívesen. Akkor máris jövök.
Sungmin kiment a szobából, majd fél perc múlva vissza is jött, kezében egy ugyanolyan csészével mint az enyém. Leült mellém az ágyra, és ő is fújdogálni kezdte a teáját.
- Mit szólsz a hétvégi kirándulásunkhoz? - próbáltam beszélgetést kezdeményezni.
- Hae, az nem kirándulás, hanem munka - nevette el magát.
- Tudom, de azért remélem lesz egy kis időnk szórakozni is.
- Hát szerintem ne nagyon reménykedj benne.
- Kár - kortyoltam bele a teámba.
- Neked jót is tenne egy kis pihenés. Elmehetnél oda forgatás utána, ha tetszik majd a hely.
- Hmm, ez egész jó ötlet. De egyedül unalmas.
- Hát, ha nem bánod, és szívesen elkísérlek.
- Ez nagyszerű ötlet, nagyon örülnék neki. Kösz, Minnie.
- Szívesen.
Megittuk a maradék teánkat, aztán Sungmin elbúcsúzott. Korán kellett kelnünk holnap is, ideje volt lefeküdnünk. Bebújtam a paplan alá, és bárhol is volt Hyukie, reméltem, ha hazaér nem csap nagy zajt.
Nem tudom, hogy a tea hatása volt-e, vagy a Minnie-val való beszélgetésé, de rég nem aludtam ilyen jól.