2. fejezet

Másnap a forgatás különösebb probléma nélkül zajlott. Úgy tűnt Minnie is megbékélt, már nem volt ellenséges velem. Legalábbis nem adott hangot neki és a szokásos módon viselkedett velem szemben. A forgatás befejeztével szokás szerint kocsimnak dőlve vártam Minniet, de ezúttal nem egyedül jött, Goo Hara is vele volt.
- Bocsi Hae, de ma nem megyek veled haza – vetette oda félvállról.
- Értem, és megkérdezhetem miért?
- Mert elviszem Goo Harat vacsorázni.
- Oké, akkor jó szórakozást nektek – intettem oda, majd beültem a kocsimba. Ezt mondhattad volna előbb is, dühöngtem magamban miközben sebességbe tettem az autót, akkor nem várok rád feleslegesen. Kifaroltam a parkolóból és elhajtottam  talán egy kissé gyorsabban is a kelleténél. Miután hazaértem rávetettem magam az ágyamra, a fejem oldalt lelógattam, és csak bámultam a plafont. Igazából semmihez se volt kedvem.  Unatkoztam, és valahogy furcsa érzésem támadt. „Szenvedéseim bugyrából” egy halk kopogás szakított ki.
- Tessék! – szóltam ki, mire Wookie dugta be a fejét az ajtón.
- Szia. Raktam el neked vacsorát, gondoltam éhes leszel mikor hazajössz – mosolygott rám.
Fél másodperc alatt ülő helyzetbe tornáztam fel magam.
- Köszi Wookie, életet mentettél – villantottam rá egy hatalmas mosolyt.
- Ugyan már! – legyintett zavartan jobb kezével miközben a füle tövéig elpirult.
Imádtam a srácot, Wookie valahogy mindig jobb kedvre tudott deríteni. Nemcsak a fantasztikusan finom főztjei miatt, hanem volt valami a személyiségében, nem tudom meghatározni  pontosan mi is az, de a közelében mindig teljesen meg tudtam nyugodni.
- Gyere megmelegítem neked. Amúgy Minnie hol van? – érdeklődött mialatt kibaktattunk a konyhába – neki is akartam szólni, de nem találtam sehol.
- Elvitte Goo Harat vacsorázni – vetettem oda csak úgy mellékesen. Magam se értettem miért zavar ez engem ennyire!
Wookie szája cinkos mosolyra húzódott.
- Ebből még lesz valami.
- Ki tudja – vontam meg a vállam, hanyagoljuk már a témát, fohászkodtam magamban.
Szerencsére a tészta végre elég meleg lett, így Wookie tálalt és nekikezdhettem az evésnek.
Mmm fenséges, ha Wookie nő lenne azonnal elvenném feleségül. Elkuncogtam magam a gondolatra.
- Mi az? – érdeklődött kíváncsian Wookie?
- Semmi-semmi – hárítottam zavartan.
Úgy tett mint aki megsértődött, de Wookie az a fajta srác volt, aki senkire se tudott hosszabb ideig haragudni.
- Isteni finomat főztél Wookie. Köszönöm.
- Igazán? Szívesen! – láttam rajta mennyire jól esik neki a dicsértem.
Csak bólogattam és tömtem magamba a tésztát. Miután végeztem még egyszer megköszöntem Wookie-nak aztán visszamentem a szobámba, ekkora már Hyukie is megérkezett.
- Szia. Mi újság? – köszöntöttem.
- Csak a szokásos. Nálad? Forgatás hogy megy?
- Jól. Élvezem ezt a figurát. 
- És Minnie-nek?
A plafonra emeltem a tekintettem, miközben szemeim forgattam, miért kérdez ma mindenki Minnie-ről!  Nagy levegőt vettem.
- Biztos ő is élvezi, de miért nem kérdezed meg őt, én honnan a francból tudjam – hangom kissé idegesebben csengett mint szerettem volna. Mégis mi a franc bajom van nekem, csodálkoztam saját viselkedésemen.
- Jól van na, nem kell mindjárt leharapni a fejem – morgolódott Hyukie.
- Bocsi Hyuk egy kicsit elegem van ma – mentegetőztem – nem lépünk le valahova?
- Mire gondoltál?
- Lenézhetnénk valamelyik klubba.
- Végül is miért ne, nekem se árt egy kis lazítás.
Összekészülődtünk aztán elindultunk az egyik helyi menő klubba. Ismertem már a kidobófiút így nem kellett végig várni az öt kilométeres sort, hanem egyenest mehettünk be. Rögtön a bárpulthoz mentünk és rendeltünk valami italt, illetve csak én, Hyukie ugyanis gyümölcslevet kért, de végül nagy nehezen sikerült rávennem, hogy legalább egy sört megigyon velem. Egy húzásra felhajtottam az italom.
- Na hajrá – azzal megindultam a táncparkett felé. Általában könnyen szereztem csajt. Szerettem ez a helyet, az itteni csajok a felső tízezerhez tartoztak, laza erkölccsel és ritka rossz emlékezőtehetséggel megáldva, már ami az előző éjszakai partnerüket illeti. Gazdagságuk és befolyásosságuk révén, nem estek hanyatt egy idoltól, és nem néztek rád könnyes szemekkel mikor elhúztál, közölve, hogy ennyi volt. Sőt igazából ők se akartak többet egy éjszakánál. Így ez mindenkinek kényelmes volt. A klubnak privát szobái is voltak, úgyhogy még csak a helyiséget sem kellett elhagynod egy kis örömért. Táncoltam egy kicsit, de valahogy a csajozáshoz se volt most kedvem. Visszamentem a bárpulthoz, ahol Hyukie még mindig a sörét itta.
- Na mi a helyzet? – kérdezte.
- Van néhány dögös csaj – adtam a lazát.
- Helyben vagyunk – mondta megvetően.
- Csak nem vagy féltékeny? – kérdeztem, miközben átkaroltam a derekát, de ő abban a pillanatban el is tolt magától.
- Tudod jól, hogy nem erről van szó! – csattant fel, szemeiben láttam az undort, amit irántam érzett.
Ha őszinte akartam lenni magammal szemben, Hyukie-nak teljes mértékben igaza volt. Fel kéne végre nőnöm, és egy normális nővel egy normális kapcsolatot kialakítanom. De valahogy nem ment. Össze voltam zavarodva, és nem találtam a kiutat.
- Hae, ne haragudj, hogy az előbb úgy leteremtettelek –nézett rám Hyukie bocsánatkérően.
- Ugyan, semmi baj, igazad volt – nyugtattam meg.
- Menjünk?
Bólintottam, úgy se lenne semmi értelme maradni. A legjobb ha lefekszem és remélhetőleg holnapra jobban leszek, gondoltam én naivan, de az este tartogatott még meglepetést.  A ház előtt ugyanis belefutottunk Minnie-ba.  Hyukie lelkesen  üdvözölte.
- Szia Minnie. Na mi újság? Hogy sikerült a randid?
- Nagyon jól, de az nem ......
Na nem, én ezt nem akarom hallani. Nem vártam meg amíg Minnie befejezi a mondatot, beviharoztam az ajtón, lerúgtam magamról a cipőmet és bevágtam magam az ágyba.  Minnie meg az a csaj pfff. De miért is zavar engem, hogy Minnie kivel randizik, csodálkoztam magamon. Azért mert nem veled, hallottam egy aprócska hangot mélyen bennem. Nem, az nem lehet, nevettem, hisz Minnie-vel csapattársak vagyunk, évek óta barátok. Ez biztos valami tévedés. Én különben is a lányokat szeretem. De a kis hangocska ott bent újra megszólalt. Mérgemben hasra vágtam magam az ágyon,  fejemre húztam a takarót és próbáltam a lehető legmesszebbre száműzni azt az apró hangocskát. Nem sokkal később Hyukie is megjött. Úgy tettem mintha már aludnék, semmi kedvem nem volt megmagyarázni az előbbi jelenetet.  Remélem Hyukie holnapra elfelejti, sóhajtottam.